A fekete Madonna

Van abban valami különleges, amikor kicsit eltérsz a megszokottól, amikor képes vagy a részletekre figyelni. Ez nem könnyű, de tanulható folyamat.

Talán sosem aktuálisabb téma ez, mint most, nyár közepén. Megtelnek a nyaraló és kirándulóhelyek, nevezetességeket látogatunk, ahol megnézzük az „előírt” látnivalókat.  Ezek fontos, kihagyhatatlan részei a városnézésnek. De emellett még rengeteg csoda rejlik egy utcán, egy templomban, egy ház falán, egy kapualjban, egy kövezeten.

 Santa Maria de Montserrat.

Montserrat a Barcelonától alig 60 kilométerre fekvő sziklába vájt bencés kolostor. Katalónia legnépszerűbb zarándokhelye. A helgycsúcsok között, csodálatos helyszínen megépített kolostor fő nevezetessége a Fekete Madonna (Mare de Déu del Montserrat) . Sokan csak ezért látogatnak ide. A legenda szerint maga Lukács apostol faragta a fekete bőrű Szűz Máriát és ölében a koronát viselő - szintén fekete - kis Jézust ábrázoló kegyszobrot, amit Szent Péter hozott el a sziklák közé, 1000 méterrel a tengerszint fölé, Krisztus halála után fél évszázaddal.

A környezet, a templom, csodálatos.

Ahogy általában teszem, megnéztem a templom bejáratát, az ahhoz vezető szobrokkal körülvett teret, a kaput, majd a hajókat, az oltárt és a kápolnákat. Természetesen a Fekete Madonnát is megnéztem. Számomra semmi különleges, inkább kötelező élményt nyújtott. Ezt követően imádkoztam, kértem, hálát adtam, gyertyát gyújtottam, és indultam ki a templomból.

Ekkor jobbra néztem, és megláttam egy üveges ajtót, Ebben a helyiségben még nem jártam – jutott eszembe – és visszamentem.  Nem tudtam kinyitni az üvegajtót. Finoman mozgattam, de nem nyílt. Ekkor egy férfi megérintette a vállamat, és hallkan suttogta: - Hölgyem- ott, azon a jobb oldali kapu tud oda bemenni.

• Köszönöm, - rebegtem – és elindultam.

A kápolna modern megoldása egyáltalán nem illeszkedett Montserrat templomához, de lenyűgöző volt. Annak maga egyszerűségében, a fizika törvényszerűségeket kihasználva készült Jézus szobra. Beültem a padba és néztem.   Rám nézett. Aztán játszani kezdtem.  Balra, majd jobbra sétáltam. Utána előre, majd hátra. Jézus folyton rám nézett.  Mozogtam a kápolnában.

Egyszerre volt egyszerű, mégis hatalmas és megnyugtató érzés. Minden vallási meggyőződéssel vagy anélkül, érezhető volt, Jézus lát, Jézus Veled van.

A templomban sokan voltak, ebben a kis kápolnában ketten voltunk, egy számomra ismeretlen férfi ücsörgött rajtam kívül a helyiségben.

Nyugalom, kiegyensúlyozottság, szeretet, megbocsájtás, figyelem, hit, és legfőképpen a szeretet volt jelen a teremben.

A csodák kis dolgok, csak meg kell látni Őket.  Legyen időtök erre… megtérül!