Az értékes pillanatok felismerése megelégedetté, a megelégedettség pedig boldoggá tesz.
- Ön itt van:
-
Kezdőlap
- Cikkek
|
MINDENKI SZÁMÁRA ELÉRHETŐ BOLDOG ÉLET |
||||
| EGY ÁTLAGOS MAGYAR NŐ TOLLÁBÓL! | ||||
|
A könyv megélt tapasztalatok alapján mondja el, |
||||
 |
Csak éled a rohanó hétköznapokat és talán nem is a saját életedet éled?
Tán észre sem veszed mennyire befolyásolják életedet a társadalmi és családi elvárások?
Mindent megteszel mégsem sikerül minden úgy ahogy eltervezted? |
|||
|
A társadalmi és családi szokások beépülve mindennapjainkba, észrevétlenül, korlátozzák életünket. A környezeti befolyások, a modern életvitelünk, a hajszolt jóllétünk alakítják viselkedésünket. Az így kialakult életünk miatt magunk, családunk és társas kapcsolataink irányába olyan elvárásokat fogalmazunk meg, ami hosszú távon észrevétlenül rombolja saját és környezetünk életét.
|
||||
|
Ádám Gabi vagyok.
20 éve írok verseket, novellákat. A vidéken töltött gyermekkori éveim után évtizedekig éltem mérnökként a nagyvárosi menedzserek sikeres, de rohanó, feszültséggel teli életét. Emellett egy kamaszlány édesanyja vagyok, aki születése pillanatától fogva életem legfontosabb szereplője lett.
Nehézségeimből, veszteségeimből erős akarattal mindig felálltam ugyan, de a történések feldolgozása hosszú évekig elmaradt, csak cipeltem magammal őket, mint egy hatalmas hátizsákot.
Sokat tanultam, olvastam, de a megszokott, családi és társadalmi elvárásokkal teli éltemben nem tanultam meg, hogyan is kell jól, boldogan élni.
Aztán történt valami, ami elindított a helyes úton. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mindig van megoldás és az kivétel nélkül saját magunkban keresendő. Megélt élményeim által képessé váltam azonosítani saját hibáimat, megtalálni a bennem rejlő megoldásokat, illetve elfogadni és megbocsátani régmúlt dolgokat. Megleltem a kiegyensúlyozottsághoz vezető egyértelmű utat.
Könyvemmel ezt a tapasztalati tudást szeretném átadni Neked, mely egyértelmű iránytű lesz a boldogsághoz vezető utadon.
|
 |
|||
| Itt a példa, hogy csupán megfelelő nyitottsággal és a megélt, működő módszerekkel másképp élhetsz és boldog emberré válhatsz! | ||||
| Ez a történet megmutatja, hogy | ||||
| akármilyen mély is a gödör, ki lehet mászni belőle, | akármilyen mély is a gödör, ki lehet mászni belőle, | akármilyen helyzetben is vagy, mindig tudsz változtatni. | ||
|
||||
| |
||||
| Mit mondanak azok, akik már olvasták? | ||||
| "Sok mindent megértettem magammal kapcsolatban, de az én Camino-m is zajlik már jó ideje, és a könyved ebben a pillanatban sokat tett hozzá. Tényleg nagyon jó lenne beszélgetni veled." | "Hihetetlenül erős vagy és a mai napig segítesz nekem - és most már sok-sok embernek, aki olvas." | "Nagy szeretettel gratulálok a könyvedhez! Köszönöm a dedikálást! Nem is tudtam letenni, ma elolvastam. Nagy élmény volt, köszönöm, vissza-vissza fogok térni gondolataidhoz, nagyon megérintett! Van mit tanulnom!" | "Ma kezdtem el a könyvet, de be is fejeztem. Nem bírtam letenni. Nagy igazságok vannak benne. Gratulálok! És nagyon őszinte.
Pont ezzel a feltétel nélküli szeretettel kínlódom mostanában, hol megy, hol nem megy és közben szenvedek." |
"Másodszor is elolvastam a könyved. Mert kellett, minden betűje."
|
| K.H., 45 éves | D.Gy., 55 éves férfi, mérnök | K.I , nyugdíjas tanárnő | 40 éves hitoktató | K.Zs., 45 éves nő |
|
||||
| A könyv megmutatja, hogy bármire képes vagy és mindig van segítséged. Csak rajtad múlik. | ||||
 |
 |
 |
||
| Élményszerű | Közérthető | Témaközpontú | ||
| A könyvben szereplő helyszínek rövid bemutatásával saját fotó illusztrációval Te is a helyszíneken érezheted magad. | Tudományos megállapítások felhasználása nélkül, saját történet alapján, megélt élmények és érzések mintájával ad útmutatást. | A leírt életút maga a megoldás, így a történet nem tartalmaz töltelék leírásokat, felesleges oldalakat. | ||
 |
 |
|||
| Őszinte | Érzelemgazdag | |||
|
Az író bátran vállalja megpróbáltatásait és elkövetett hibáit, melyek elvezették a változáshoz és a megoldáshoz. |
A történet eseményei komoly érzelmi állapotokat idéznek elő az olvasóban, mellyel a könyv végére saját bőrén érezheti a főhös érzelmeinek, életszemléletének változásait, és könnyed, boldog életérzését. |
|||
| |
||||
|
|
||||
Az öreg templom
Már a helyszín elvarázsolt, amikor kiszálltam az autóból és végig néztem a keskeny, kissé elkanyarodó utcán. Kőből épült öreg házakat láttam, egyforma stílusban építve. Modernizáció nyomai szerencsére nem érték el őket, legalábbis kívülről nem tapasztaltam ennek nyomait. Az úttesten két cica üldögélt végtelen nyugalomban.
Pereje.
Az út egyik oldalán régi templom - Spanyolországra jellemző építészetű - harangtornya magasodott. A kőházak közötti üres telken egy általam ismeretlen mediterrán fa dicsekedett csodálatos piros termésével. A nap vékony csíkokban sütött át sűrű koronáján. A kerítést, ami elválasztotta az utcától vastag borostyán fedte, mely néhol már átkapaszkodott a szomszéd kőház falára is. Csend volt. Mindössze egy spanyol geze *csicsergése hallatszott szinte szabályos időközönként.
Ekkor halk nyikorgás kíséretében felnyílt az egyik ház hatalmas fa ajtaja, mely mögött egy borospince tárult elém. Kő falai, földes padlózata, eredeti mennyezeti gerendái közt szokatlan látvány volt a modern, rozsdamentes hordók sora. A régi épület hangulata, az enyhe dohos szag, vendéglátónk határtalan kedvessége, a hűs bor szinte nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztó szárazsága teljesen átalakította a hangulatomat. Ekkor mögöttem egy belső ajtó lassú nyikorgással résnyire nyílt, majd egy törékeny, öreg hölgy lépett elő rajta. A pince ellenkező részén álltam, így csak messziről, és csak pár percig láttam vékony, bájos sziluettjét a pince sötétjében. Felé léptem, de megfordult és visszaindult az ajtó felé. Szerettem volna megölelni őt, bár messze volt tőlem, és így idegenül talán nem is mertem volna megtenni. Belém ivódott a kép, ahogy állt az ajtó előtt. Később, amikor ez eszembe jutott, mindig éreztem valami apró, de mégis mély nyomot hagyó hiányt.
Ezzel az érzéssel léptem be a szemközti templomba, melyhez foghatót talán még sohasem láttam. A templom kis méretei, kora, egyszerűsége és eredetisége lenyűgöző volt. Az érték, ami kézzel fogható közelségben tárult elém tán nem is volt felfogható számomra. A több száz éves oltár, a keresztelőkehely, a harangtoronyba vezető rozoga kő lépcsősor, a harangok látványa a régmúltat idézte. A templom udvarában található kicsi temető kő keresztjein található apró szobrok önmagukban is remekművek voltak. Jézus fehér arcképmása szinte élettel megtelve sugallta a békét az itt nyugvó testeknek és lelkeknek. Igazi különlegesség volt számomra ez a látogatás.
Pár hónap múlva az élet kegyes volt hozzám, és újra eljutottam erre a helyre. Akkor még nem gondoltam, hogy további meglepetéseket is tartogat számomra. Hideg, februári este lévén, drága vendéglátónk a már ismert borospince fölötti lakás melegébe invitált. A szobába lépve egy mesebeli világ tárult elém.
Azonnal melegség csapta meg az arcomat, és égő fa illatát éreztem az orromban. A kandallóban, - melynek vaskeretes, címeres ajtaja két oldalra nyitva állt, - erőteljes lánggal égett a tűz. A túloldalon egy sparhelt ontotta magából a meleget. Középen egy nagy étkezőasztal foglalt helyet, szintén régi, fa székekkel. A fal mellett régi tálalószekrény, fehér tányérokat óvott patinás rendben. A kandallóval szemben egy lócát helyeztek el, mely sem túl közel, sem túl messze nem volt a melegséget árasztó tűztől. A pad egyik szélén pedig ott ült az emlékeimben élő, törékeny, öreg hölgy szinte mozdulatlanul.
Próbáltam lassan mozogni, nem megzavarni őt. Miután körülnéztem a szobában bátorságot vettem és leültem a lóca másik szélére, szemben az öreg hölggyel. Nem ismertük egymás nyelvét, tudtam, hogy beszélgetésről szó sem lehet. Csendben figyeltem Őt. Barna-zöld apró kockás szoknyája a térde alá ért, vastag harisnyás lábain bordó mamuszt viselt. Zöld pulóvere abszolút illeszkedett a szoknyájához. Fején keskeny hajráfként feltekert kendővel, füle mögött kötötte el haját, másképp, mint ahogy nálunk az megszokott az idősebb vidéki asszonyok körében.
Társaságunk férfi tagjai az erkélyre vonultak, amikor is kettesben maradtam a hölggyel. Mivel beszélgetni nem tudtunk, csak ültünk csendben és bámultuk a kandallóban égő tüzet. Ő a szófa egyik, én a másik végén. Mély, meleg csend volt érezhető. A sparheltben lobogó tűz állandósult dörmögésével keveredett a kandallóból néha nagyot pattanó tűz hangja. Az óra a falon egyenletesen - mindezt a nyugalmat nem bántóan, mégis, az idő múlására figyelmeztetően - hallatta ütéseit. Csak ültünk egymás mellett, szótlanul. Néztem közben a néni törékeny kezét, kedves maga elé merengő arcát. Azon tűnődtem, vajon milyen élet lehet a ráncok mögött. Ekkor, szinte kézzel foghatóan éreztem a hely nagymúltú, értékes nyugalmát, mely röpke pillanat alatt varázsolta értelmetlenné bennem modern világunk anyagias, vélt értékeit.
A látogatás végén felálltam, a néni ülve maradt. Felé léptem és köszönésképpen egy pillanatra átöleltem. Ebben a pillanatban teljesedett ki a néhány hónappal korábban megkezdett, de akkor félbemaradt történet.
Hálás vagyok érte!
*spanyol geze (Iduna opaca) - madár
Lorem Ipsum has been the industry's standard dummy text ever since the 1500s, when an unknown printer took a galley of type and scrambled it to make a type specimen book. It has survived not only five centuries, but also the leap into electronic typesetting, remaining essentially unchanged
Lorem Ipsum has been the industry's standard dummy text ever since the 1500s, when an unknown printer took a galley of type and scrambled it to make a type specimen book. It has survived not only five centuries, but also the leap into electronic typesetting, remaining essentially unchanged
Copyright © 2022 OPTIMISE ME Készítette:Ideastyle