A fontos események versben, rövid történetben vagy mesében történő megörökítése különleges ajándék lehet szeretteidnek, vagy saját magadnak is. Ezek lehetnek akár egy ajándék kísérői, mint például az az alább olvasható mese, ami egy apró rózsaszín kutyus  kísérője volt.

 

Ha szeretnél egy verset, mesét, rövid sztorit, kérlek írj nekem!

 

Nemmindennapi Varázs

 

 

Már messziről hallatszott a birkák kolompolása és bégetése, ahogy nagy tömegben rohantak a friss vizet adó patakhoz. Mögöttük egy kicsi, figyelemre sem méltó kutyus csaholt, de a birkák ügyet sem vetettek rá. Szaladgált jobbra – szaladgált balra, de a birkák ész nélkül csak rohantak keresztül az úton. Végül Ő is lement a partra és próbált beférkőzni a friss vízhez, sikertelenül.
A lány ekkor érkezett. Körülnézett, és hosszú barna haját megrázva pár pillanatra arcát a folyó felé fordította. Hirtelen elé tárult a látvány, ahogy a kutya szinte nyüszögve próbált átjutni a modortalan birkatömegen. Azonnal szívébe zárta a kutyát.
Gyere kutyus! - hívta. Mivel hangját elnyomta a birkák kolompolása, elindult felé és táskájából elővette a reggeliből megmaradt szendvicset. A kutyus megfordult, és a lányhoz szaladt.
Szia! Hát Te ki vagy? – kérdezte az állatot, és puhán megsimogatta a kutyus hátát. Tessék, egyél! És vizet is adok Neked nyomban- Azzal elővette a kulacsát, és friss vizet öntött a poharába. A kutya azonnal inni kezdett, és csóválta a farkát.
Bárcsak hazavihetnélek! Jó dolgod lenne nálam, gondoskodnék Rólad - mondta a lány.
A kutyus ránézett, és mintha hirtelen elszomorodott volna hátrébb lépett néhány lépést.
Tudom mit akarsz mondani – mondta a lány. Pici vagy, kissé gnóm termet, de a szereteted óriási. Nagyon tudnálak szeretni! De nem vihetlek haza. Kicsi a lakásom, napközben egyedül kellene, hogy hagyjalak. Nem vihetek haza egy élő kutyát! – mondta elcsukló hangon.
Ekkor a kutyus odadörgölőzött a lány keze alá. Milyen jó simogatni Téged! Minden feszültség elszállt belőlem – mondta a lány. Én vigyáznék Rád, gondoskodnék Rólad, Te pedig megnyugtatnál engem mikor feszült vagyok.
A lány lefeküdt a fűbe, a kutyus mellé bújt és egyre beljebb fúrta magát a lány pulcsijába. A napsütés, a patak hangja, a kutyus testének melege olyan jó érzéssel töltötte el a lányt, hogy elbóbiskolt. Álmában a saját lakásában volt, egy pici, gnóm rózsaszín kiskutyával, ami még a zsebében is elfért így vitte magával mindenhova amerre csak járt. Amikor feszült volt csak benyúlt a zsebébe, megszorította kutyus bársonyos testét és azonnal boldog és magabiztos lett. Többet már sosem volt egyedül. Hirtelen felriadt és körülnézett. Hol vagyok? – gondolta, mert nem látta lakásának megnyugtató berendezését. Egy pillanat múlva észlelte csak, hogy elaludt a patak partján.

- Ja persze, a Caminon vagyok, elfáradtam. Ekkor eszébe jutott a kutyus, akinek hűlt helyét találta. Még benne volt a vele töltött pár perc megnyugtató érzése és elsírta magát.
- Bárcsak hazajöttél volna velem, akármilyen is vagy, csak jöttél volna velem! – szipogta a lány. Lassan feláll, majd pulcsijának kenguru zsebébe nyúlt egy zsebkendőért letörölni a könnyeit és kifújni szipogó orrát. Ekkor valami bársonyos tárgyat érzett a tenyerében és melegség futotta át a szívét. Kihúzta a kezét melyben egy pici, gnóm, bársonyos bőrű rózsaszín kiskutya állt.

Hát mégis eljössz velem – mondta boldogan a lány – és örömtől ragyogó arccal folytatta útját, immár nem egyedül.
Mert az Úton bármi megtörténhet!