barátság

  • Zita és a téli telehold 2.rész

    Az elmúlt hét történései teljesen felborították Zita összezsúfolt napjait.

    Minden akkor kezdődött amikor kiderült, az időjárási körülmények miatt a két hete betervezett vidéki utat három nappal el kell halasztani.

    Ezzel egy őrült szervezés vette kezdetét, míg végül sikerült átszerveznie mindent, csütörtökön mindegyik helyszín fogadókész lesz.

    Mindez persze nem volt elég, kedden jelezték Zitának, hogy a hivatali gépkocsiját, szervizbe kell vinni, így a csütörtöki vidéki kiruccanást egy csereautóval kell megtenni. A cserekocsit persze leszállították szerda reggel, de minden logika ellenére - január lévén - nyári gumival.

    A lízingcég, hogy a szerződésben foglalt határidőnek meg tudjon felelni, átadta azt, igaz a csomagtartóban téli gumikkal, a gumicsere pedig már az ügyfél gondja- baja.

    Nekik az sem baj, ha így kapják vissza. A gumiszervizeknél persze teljesen tele volt minden időpont, de nagy nehezen sikerült egy félórás időrést foglalni a nem túl közeli gumisnál.

    Zita gyűlölte ezeket a feladatokat, feleslegesnek és időpocsékolásnak érezte. 

    Zita számára az autó fontos kelléke volt a mindennapoknak.

    Sokszor vezetés közben reggelizett, de fel volt készülve arra is, hogy nagybevásárlás esetén legyen mibe pakolni, vagy egy szabad óra esetén fusson egy nagyot valamelyik fővárosi parkban. Folyamatosan itt tárolta a futófelszerelést, fájós láb esetén a magas sarkú cipő helyettesítésére egy fekete Martens bakancsot, egy meleg plédet, és egy ládát, amiben minden fontos felszerelést pl. ablakmosót, jégoldót, jégkaparót, elemlámpát, ásványvizet tárolt.

    A kocsi csomagtartója így jobban hasonlított egy túlélő táborba készülő versenyző felszereléséhez, mint egy menedzser hivatali autójához. 

    Zita, mint máskor, ezen a napon is hajnalban kelt, megitta az elmaradhatatlan kávét.

    Kevés kávét fogyasztott, azt viszont a legjavából. Brüsszelből hozatta a finom mogyorós őrleményt, melyet még évekkel ezelőtt kóstolt meg és nem tudott szabadulni az ízétől. A beszerzésben barátok segítettek, utazások alkalmával hoztak egy-egy zacskóval. Sajnos ezen a napon a reggeli szokásos edzését ki kellett hagynia, ami nem töltötte el örömmel.

    Igazi reggeli futó volt, aki felfrissült, energiát kapott egy jó, reggeli futástól.

    Reggelire csak pirítóst készített magának, egy pohár kefirrel fogyasztotta el.

    Ilyen korai órán képtelen volt tartalmasabb ételt fogyasztani.  Korábban lányának is ő készítette a reggeliket, de mióta lánya, Zoé tinédzser korba került és komolyan foglalkoztatta az egészségtudatos étkezés, Zita divatos ételeket kapott tőle. Így jelentek meg a smoothie-k, zabpelyhek és magos gyümölcsös müzlikaz étrendjükben.

     

    Általában ezek az ételek nagyon szépek, mutatósak voltak. Némelyiket Zita is kifejezetten szerette, de bizonyos reggeleken csak a pirítóst tudta letolni a torkán....

     

    folytatás: 

     

    https://optimise.hu/neked-irtam/novellaznek/zita-es-a-teli-telehold-3-resz

  • Zita és a téli telehold 3.rész

    A gyors reggelit követően Zitának  nem volt más dolga, mint rendbe szedni magát.

    Vett egy forró zuhanyt, a testradír, amivel közben átdörgölte testét, teljesen felfrissítette.

    Spotify-on böngészve elindította a „Morning motivation” válogatást, amitől igazán jó kedvre derült, még énekelt is vele.

    Átkente testét a legújabb természetes alapanyagokból készült vegán testviasszal, mely kellemes illatokkal árasztotta el a fürdőszobát.

    Felvette csinos fekete nadrágkosztümjét melyhez egy apró virágmintás, fehér inget választott.  Elkészítette a sminkjét, és hajfény ápolóval próbálta megzabolázni hosszú barna hajának göndör fürtjeit.

    Tükör elé állt, alaposan megnézte magát, és belemosolygott a tükörbe.

    Régi, mindennapos szokása volt ez, hogy nem engedte el magát egy reggeli mosoly nélkül. Komolyan hitt abban, hogy az ember jó alaphangulata önmagánál kezdődik.

    Rendben van – gondolta - majd, felszegte fejét, és ezzel önbizalmat és határozottságot tükrözve, felkészülve érezte magát az indulásra.

    Még beszaladt Zoéhoz egy „jóreggeltpuszi” -ra, aki még békés arccal mély álomba merülve aludt. Zita imádta ezt a látványt, nem volt számára megnyugtatóbb pillanat.

    Megpuszilta Zoé arcát, aki ekkor felnézett: Óvatosan Anya! – és már fordult is a másik oldalára, nyakáig felhúzva a takarót.

    Rendben, hívj majd! Szeretlek! – köszönt el Zita.

    Induláskor felvette fekete Walter Steiger magassarkú fekete bokacsizmáját, mely inkább csinos, mint meleg volt.

    Felkapta rövid, fekete műszőrme bundáját, az elmaradhatatlan tojáshéjszínű gyapjú sállal, és az autó hátsó ülésére dobta.

    Hát akkor indulhat a nap! – gondolta és vidáman vágódott be az autóba.