A csend

Ma kicsit elvonultam a világ elől. Nem mentem túl messze.  Csak Tatáig jöttem.

  Derítő- tó a helyszín, egy kis faház.

Végtelen nyugalom, csodálatos természet.  Van itt minden a kényelemhez, klíma, wifi, de valahogy mégis más, minden természetközeli.

Itt töltöttem a napot, békében, nyugalomban.

Eljött az este.  Itt- ott apró lámpák világítanak, illetve néhány horgász pecabotján villogó fények jelzik, ha kapást észlelnek. Néhányan csónakba szálltak, és óvatosan evezve halkan szelik át a tavat.  

Szinte kézzel fogható a csend.  

Én mécsest gyújtottam, és  füstölővel toldottam meg a hangulatomat. Csak ülök a stégen, laptopon képernyőjére pedig szárnyas vendégek érkeznek, majd lábukat kapkodva rohannak végig a kijelzőn. Nem bántom őket, hiszen ők itthon vannak.

Besötétedett. Hanyatt fekszem a  faházam előtti stégen. Alattam a Tó, fölöttem a csillagos égbolt. És a szinte vágható csend, melyet néha egy bucskázó hal hangja tör meg.

Kell ennél több a boldogsághoz?  Talán ez is elég. Ha van mindehhez társad, hát próbáljátok ki együtt…  csak feküdni egymás mellett a stégen…. csillagokat nézni …..halakat hallgatni ……boldognak lenni.

 Ha nincs társad tedd meg egyedül!  A teljesség és szabadság érzését fogod megélni ! Nem kellenek nagy dolgok a boldogsághoz ! 

képek a galériában ?:-)