karácsony

  • Karácsonyi mese a Templomos lovagról, a zarándokról és az elveszett lányról

    Már órák óta esett az eső, de a lány ügyet sem vetett rá. Csak rótta Cacabelos utcáit, hitet és reményt vesztve céltalanul. Már többedszer haladt el a templom előtt majd át a hídon, ahol megállt néhány pillanatra és könnyes szemmel haladt tovább a szűk, jellegzetesen spanyol utcán.

    Hirtelen az egyik falon egy templomos lovag alakját pillantotta meg, ahogy fehér köpenyében, kivont karddal rohant vele szembe.  Azt hitte csak a képzelte játszik vele, de a lovag képe valóban ott volt egy ház falán.

    - Bárcsak értenél engem – kívánta a lány – amikor a lovag hirtelen megmozdult, majd éltre kelt. Egy hatalmasat kiáltott, miután erős lódobogással megérkezett kedvenc lova is. Megfogta a ló kantárját majd megszólította a lányt.

    - Parancsolj velem – mondta határozottan – és enyhén biccentett fejével tisztelete jeléül, majd galléros sisakjának pajzsát felnyitotta, és a lány szemébe nézett gyönyörű kék szemével.

    - Nagyon szomorú vagyok, mert nem szeretnek. Elvesztettem az örömöt, a reményt és a hitemet. Segíts nekem újra megtalálni – kérte a lány.

    A lovag nyeregbe szállt, majd kinyújtotta kezét a lány felé, és maga elé rántotta a nyeregbe.

    - Repülünk – mondta, majd megsarkantyúzta a lovát. A ló patái egyenletesen kopogtak az utca kövén, ahogy ügetni kezdett. Amint kiértek a faluból a lovag vágtára bírta lovát. A lány a száguldás ellenére biztonságba érezte magát, tudta, hogy a lovag az életét is feladná érte.

    Ahogy haladtak az erdei úton Pereje irányába, a lovag egyre inkább elemében érezte magát. Ez volt az Ő terepe. Itt védelmezett és harcolt, segített és óvott amikor úgy hozta a szükség. A lány száguldás közben is orrában érezte az erdő illatát és szájában az aljnövényzetet beborító gesztenyék ízét.

    Trabadeloba értek, ahol a ló hirtelen megállt. A lovag leszállt a nyeregből, majd óvatosan leemelte a lányt.

    - Betérünk ide – mondta határozottan, és a mellettük lévő kocsmára mutatott.

    A lovag belépett az ajtón.

    - Két icce bort kérek, a lovamnak meg vizet – mondta határozottan és maga elé tessékelte a lányt. Síri csend lett a helyiségben.

    A lovag körülnézett és a sarki asztalhoz indult. Egy zarándok ült itt egy pohár bor mellett, lábánál egy kutya aludta délutáni álmát.

     - Téged kereslek – mondta a lovag – segítségért jöttünk.

    A zarándok felemelte fejét és kék szemével a lovag szemébe nézett. Mintha megállt volna az idő, amikor meglátta saját magát a lovag szemében.-

    - Miben tudok én segíteni egy lovagnak? – kérdezte kissé zavarban.

    - Nem nekem kell segíteni, hanem neki - mutatott a lányra, aki hol a lovagot, hol a zarándokot nézte. - Elvesztette az örömét, a reményét és a hitét is.

    Ekkor a zarándok felállt, és hosszan magához ölelte a lányt.  Jobb kezével átölelte, bal kezével pedig hátulról megfogta a fejét. A lány szíve hevesen vert.

    - Adj hálát mindenért, amit ma megkaptál, és meglesz az örömöd. – súgta a fülébe. – Ha megéled a pillanatot meglesz a reményed is. És bízz, hogy kialakuljon a belső hited. – fejezte be mondandóját. Egy csókot nyomott a lány fejére, majd visszaült az asztalhoz.

    - És a szeretet? Azt hol találja meg? – kérdezte a lovag.

    - Azt nem tudom. Azt még én is keresem. – mormolta maga elé a zarándok.

    - A szeretetet nem kell keresni - szólalt meg a lány. - A szeretet itt van a szívünkben. Ugyan a szeretet néha fáj, de mégis ki kell nyitni szívünk ajtaját, és engedni, hogy a kiáramló szeretet elnyomja a fejben lévő konokságot és sértettséget, az oly sokszor csalóka feltételezéseket. Szeretetünk megy újra és újra, teszi a dolgát míg türelmes szívünk viszonzást nem kap.   A szeretet nem kérdez, a szeretet nem sértődik meg, a szeretet csak megy oda, ahova a szíve mélyén menni akar.

    A lovag és a zarándok döbbenten nézték egymást - vagy saját magukat? -  és észre sem vették, hogy a lány kisétált a helyiségből. 

     Otthonában a lány egy szép adventi koszorút készített. Az adventi várakozásban sorban meggyújtotta a hit, a remény, az öröm és a szeretet gyertyáit.  A gyertyák mellé egy apró angyalt ültetett és imában kérte, karácsonyra vigye el szeretetét messzi földre és burkolja be vele a lovag kemény, de szeretetre méltó szívét. 

    Boldog karácsonyt mindenkinek!