- Anya, nem tudok aludni! Rosszat álmodtam, és most félek! - kiabált kislányom, én pedig rohantam át a gyerekszobába.

Gyorsan mellé feküdtem:

-  Gyere, bújj hozzám kiskifliben – mondtam és szorítottam magamhoz.

Puszikat leheltem a fejére, és súgtam: - Minden rendben van! Itt vagyok, aludj nyugodtan!

De az alvás mégsem ment.

- Nem tudok visszaaludni! Amikor becsukom a szemem, csúnya arcokat látok – mondta szipogva 5 év körüli gyermekem.

Elővettem a telefonomat, a fülhallgató egyik fülesét kislányom fülébe, másikat az enyémbe tettem:

- Gyere, hallgassunk zenét! Figyeld a kellemes hangot, a lágy dallamot, és pihenj! - súgtam a fülébe és elindítottam egy Michael Boublé válogatást. A halk zenével lányom lélegzése is egyenletessé vált, néhány dal után mély álomba merült, egyenletesen, egy dallamra aludtunk el.

Sokszor feküdtünk így.  Ilyenkor Michael Boublé éneke egy varázslatos álomburkot vont körénk. Manapság, évek múltával is mindkettőnknek kellemes, megnyugtató emlékeket felidéző hangulat hallgatni Őt.

Tegnap az élet kegyes volt hozzánk, Boublét Budapestre hozta.  A teltházas koncert igazi csemege volt számunkra. A kiváló zenekar, a tökéletes hang mellett egy valódi, kirobbanó energiájú férfit láttunk a színpadon. Közvetlensége, kedvessége, igényessége és természetes humora mellett mondatai is elvarázsoltak minket. Egyszerű elegancia, tökéletes, nem túlzó színpadi látvány mellett, minden nagyképűség és manír nélkül teremtett boldog energiát a stadionban. Együtt élt a közönséggel és kedvesen hajította homlokizzadságtól és puszikkal áztatott fekete zsebkendőit a boldog rajongók közé. 😊

Eközben lányom és én pedig csak ültünk egymás mellett, hol pityeregve, hol mosolyogva szívtuk magunkba újra, együtt, a már ismert, és örök kapocsként szolgáló imádott dallamot:

- I believe in you…...

Hálás vagyok és köszönettel tartozom, hogy közösen élhettük át az élményt.

- vége-