Péntek délutáni csúcsforgalom közepén, épp elsőnek álltam meg autómmal az Astoria egyik piros lámpájánál. Az út két oldalán hatalmas gyalogos tömeg várakozott a gyalogátkelőnél a mintegy 30 fokos melegben.
Azonnal észrevettem köztük egy szimpatikus párt. Egy latin külsejű, negyvenes éveiben járó férfit, és egy nem több, mint 30 éves világos bőrű lányt.
A lány akár magyar is lehetett, de mégis inkább külföldi turistának néztem őket. Megjelenésükkel azonnal magukra vonták a figyelmemet. A férfi ruházata átlagos európai volt, farmernadrág kék pólóval, fején kék baseball sapka, hátán pici hátizsák. Különlegessége a bőrének színéből, arcának borostájából, és a baseball sapka alól előbújó viking fazonú apró copfjából adódott. A lányon kék térdnadrág és kék póló, hátán kis hátizsák volt, fején különleges fejfedőt viselt, ami elölről egy sapkának, hátulról egy kendőnek tűnt, és bájos arcának rendkívül szép keretet adott.
Csak álltak az út szélén, láthatóan mindketten bambultak a jelzőlámpára. A lány bal kezében két pulóvert tartott, jobb kezével a férfi kezét fogta. A másodperc töredéke alatt a férfi hirtelen a lány elé fordult, testük épp, hogy összeért. A kezét nem engedte el, másik kezével nem érintette meg, csak egy hatalmas csókot adott a lány szájára. A lány bambulása közben kapott csókon úgy meglepődött, hogy keze továbbra is maga mellett nyújtva maradt, lehunyta a szemét, majd elejtette kezéből a pulóvereket. Mire a lány eszmélt, a férfi már be is fejezte a csókot, és arcán elégedett mosollyal fordult a gyalogátkelő felé.
A jelzőlámpa sípolni kezdett - szabad átkelést jelezve – a férfi azonnal megindult, a lány pedig zavartan kapta fel a pulcsikat a földről. Ekkor elhaladtak előttem.
A férfi magabiztosan, egyik kezét zsebébe téve úgy nevetett, hogy hófehér fogait is látni lehetett. A lány pedig kapkodó lábakkal, - talán pár centivel a föld felett – boldogan szaladt utána. A köztük érezhető, lüktető energia magával ragadott, teljesen rájuk feledkeztem. Mire előkaptam a gépemet egy fényképre, sajnos a lámpaoszlop a férfit már eltakarta.
Szeretném még látni őket – gondoltam és néztem utánuk - mikor a mögöttem lévő autó dudája visszazökkentett a valóságba.
E csodás jelenettel töltekezve hajtottam tovább, és a visszakanyarodó sávba fordultam. Miközben araszoltam úti célom irányába, mosolyogtam, hiszen a szerelmet látni és érezni az egyik legjobb dolog az életben.
És láss csodát! Hamarosan megláttam őket újra a járdán, szemben sétálni velem. A lány már a férfi karjába karolt, fejét annak vállára helyezve szinte összeolvadva, arcukon boldogsággal haladtak el mellettem.
Szóval…… csak bátran Uraim! :-)