A folyó partján egy bárban üldögéltem. A meleg, de erős tengerparti szél néha felkapott egy szalvétát, és magasra emelve táncolva vitte azt a folyó irányába. A bár éttermi részén portugál családok fogyasztották késői ebédjüket, itt – ott gyerekzsivaj közepette.

Nem volt előkelő a hely, inkább hétköznapinak éreztem.

A város tetején lévő Santa Luzia templom látogatásának élményével töltekezve csak ültem a folyó partján és bambultam. Semmi különös, köznapi élet – gondoltam. Nem tudom meddig ücsörögtem ott, mikor egy idős hölgyre lettem figyelmes. Már messziről észrevettem őt, öltözete, mozgása kitűnt az utcaképből. A bár felé sétált, kecses mozdulatokkal.

Ruházata a maga egyszerűségében volt különleges. Kényelemre törekedett kellemes összhang. Barna nyári ruháját derékban vékony övvel törte meg, nyakában mustársárga kendőt viselt. Egy, ehhez színben teljesen illeszkedő táskát vetett át a vállán, lábát egy szintén tökéletes árnyalatú mokaszin ölelte körül. Fülében arany fülbevalóval, arany keretes szemüveggel, fején egy halvány kék kalappal tette tökéletessé a látványt.

A mellettünk lévő asztalnál, háttal foglalt helyet. Ekkor láttam, hogy a mustársárga kendőben bizony kék mintázat volt. Teljes összhang a színekben. Egy kávét rendelt, és lábait keresztbe téve nézelődött.

Elképzeltem, ahogy az ebédet követő szieszta után felkelt a fotelból, felöltötte a ruháját, felvette a kiegészítőit. Bizonyára arcára enyhe sminket is rakott. Kalapját a fejére tette, még egyszer körbefordult a hatalmas tükör előtt és elégedetten elindult a megérdemelt délutáni espressójáért.

Ahogy ott ült, néha megfogta a kalapja szélét, nehogy az erős szél elrepítse azt. A kávé megérkezett, melyet szertartásszerűen, annak minden kortyát élvezve fogyasztott el. A poharat az asztalra helyezte és pár percre telefonjába merült. Ahogy oldalra fordult megláttam száján az enyhén rózsaszínű rúzst, melyből egy halvány lenyomat a pohár szélén maradt.

Papírpénzt csúsztatott a kávéscsésze alá és felállt. Megigazgatta ruháját, és felém indult. Amikor tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott egy kedves mosolyt dobott nekem, és könnyed lépésekkel haladt tovább a város irányába.

A téren egyértelműen ő testesítette meg a Nőt ezen a délutánon.

Mert nőnek lenni nem kor kérdése!