A Gála párja   című vers keletkezési körülményei:

Helyszín egy jótékonysági bor átverés – nevezetesen Kantharos Gála - ahol a drága nedűkre történő licitálások között szimfonikus zenekar kellemes zenéket szolgáltatott. A zene és a bor találkozásával kísért rendezvényt követő állófogadáson az esten játszó zenész és a hallgatóság köreiben résztvevő hölgy találkozásából kialakuló románc a vers végkifejlete.

A bemutatkozás – melyben a zenész, mint oboista mutatkozik be – vicces helyzetet eredményez, melyben a nő átverést érez. A valóság ellenőrzése telefonon megtörténik, az est pogácsa és bor fogyasztásával folytatódik.

A nő számára a zenész megismerésével egy új zenei világ nyílik meg, mely megnyugvást és végtelen szabadságot ad. A komolyzene és a humoros zenész találkozása pedig addig nem ismert varázslatos pillanatokat hoz, melyből szerelem és kapcsolat keletkezik. A vers vége, a kellemes helyzetben való együttlét mellett már a komolyzenei művész nevével játszik – Szilárdból – Szilu- helyett Sziluett.

És a vers: 

A Gála párja

 Boldog zeneórák

vicces utóhangok

művészi, komoly nóták

mosolygó férfiarcok.

Komikus a helyzet.

friss, ropogós pogácsa.

A telefon végén a

zenekar fő oboása.

Hittem, hogy csak játék.

Viccek és jó poénok.

Összebújtunk. Élmény és

ragaszkodó álomcsókok.

Csodás kísérő zene,

mi mélyen megváltoztat.

Végtelen kedvessége

határtalan megnyugvást ad.

Természetes minden helyzet.

Végre élünk, létezünk!

A komoly, a víg, s a testi

amit együtt élvezünk.

Órák, napok, éjek oly

gyorsan szaladnak!

Hogyan éljek eztán, ha

társas láncok ragadnak?

Kiabálnám égre- földre:

Boldog lennék tán Veled!

És imádok Nálad lenni

Ó, drága Sziluett!