Zita gondolkodni kezdett.

 Közel van idős szüleihez, de ők úgysem tudnának segíteni. Barátja nincs a közelben, marad a sárga angyal.  Gyorsan elővette mobilját és hívni kezdte a közeli autómentőt:

Halló, itt Sárga Porta …………, miben segíthetek? – kérdezte egy füstös férfihang a vonal végén.

Jóestét kívánok, defektet kaptam. Tudna segíteni? – kérdezte Zita bizakodóan,

Hölgyem, minden kocsink kint van helyszíneken. Árokba csúszások történtek, autók lerobbantak a hidegben így kb. egy óra múlva tudnék segítséget küldeni. – mondta a diszpécser.

Egy óra? Hát addig itt megfagyok- mondta Zita. És még félni is fogok- gondolta.  El tudja maga képzelni milyen sötét van itt az út szélén? – próbálkozott Zita.

Sötét? Hogy lenne már sötét – mondta a pasas – hiszen telihold van! És gondolom pótkereke is van, igaz?  – kérdezte pofátlanul. Végül még röhögött is egy nagyot.

 

Zita dühösen letette a telefont.

Leállította a motort, behúzta a kéziféket és sebességbe rakta az autót, a helyzetjelző lámpákat bekapcsolva hagyta. Próbálta összeszedni a gondolatait.  Fényvisszaverő mellény, háromszög, pótkerék, emelő….stb.

Akkor sorban, ezeket kell megkeresni.

A kocsi mögé ment. Sötét volt, körülnézett. Félelmetes volt, hogy sehol senki nem volt a környéken, ezért gyorsan visszafordult és inkább a feladatra koncentrált.

Kinyitotta a csomagtartót, és már első pillanatban hálás volt a tervezőknek. A csomagtartó tetején és két oldalán vékony led csíkok megfelelő fényt kölcsönöztek a csomagtartó belsejének.

A mellényt és a háromszöget a csomagtartó oldalában gyorsan megtalálta. Ahogy behajolt a kocsiba a bunda felcsúszott a derekán, azonnal érezte, hogy alulról ömlik be a hideg a hátába.

Amennyire tudta összehúzta a bundát, a sálat a nyakára terítette, így vette fel a mellényt. Azon gondolkodott minek örülne jobban. Ha senki nem jönne erre, vagy minél előbb jöjjön valaki, aki segít.

A háromszöget kihúzta a zöld műanyag tokból.

Ahogy meg akarta hajlítani a keze már alig mozgott a hidegtől.

Ekkor eszébe jutott a piros bőrkesztyű a táskában. Gyorsan megkereste és felhúzta. A háromszöget kb. 20 lépésre állította fel a kocsi mögött. Nem is tudta miért, de míg gyalogolt az jutott eszébe, ha most valaki beugrana az autóba és elhajtana vele akkor ő itt állna a hidegben minden nélkül. Persze ki vinné el a kocsit mikor nincs itt senki, - gondolta, - főleg, hogy a kerék is defektes.

Ezért gyorsan elhessegette a zavaró gondolatot.

Nagyon fázott.

Felnyitotta a csomagtartó alján fekvő lapot, ami alatt ott lapult a pótkerék és szerencsére az emelő is. Kivette őket, majd eszébe jutott, hogy a kerékőr nélkül nem lehet levenni a kerekeket.

Szerencsére gyorsan megtalálta, a kerékkulcs mellett.  Örült, hogy műszaki iskolába járt és nem álltak távol tőle a műszaki dolgok.

Kivette a kulcsokat, a hidraulikus emelőt, remélte, hogy valóban nem lesz nehéz használni. Közben szeme egészen megszokta a fényviszonyokat, hálás volt az öreg téli holdnak az éjszakai fényességért, bár jól tudta, hogy a hideg nem csak a tiszta égboltnak, de a teliholdnak is köszönhető.

 

------folytatása következik------