Zita gondolkodni kezdett.
Közel van idős szüleihez, de ők úgysem tudnának segíteni. Barátja nincs a közelben, marad a sárga angyal. Gyorsan elővette mobilját és hívni kezdte a közeli autómentőt:
Halló, itt Sárga Porta …………, miben segíthetek? – kérdezte egy füstös férfihang a vonal végén.
Jóestét kívánok, defektet kaptam. Tudna segíteni? – kérdezte Zita bizakodóan,
Hölgyem, minden kocsink kint van helyszíneken. Árokba csúszások történtek, autók lerobbantak a hidegben így kb. egy óra múlva tudnék segítséget küldeni. – mondta a diszpécser.
Egy óra? Hát addig itt megfagyok- mondta Zita. És még félni is fogok- gondolta. El tudja maga képzelni milyen sötét van itt az út szélén? – próbálkozott Zita.
Sötét? Hogy lenne már sötét – mondta a pasas – hiszen telihold van! És gondolom pótkereke is van, igaz? – kérdezte pofátlanul. Végül még röhögött is egy nagyot.
Zita dühösen letette a telefont.
Leállította a motort, behúzta a kéziféket és sebességbe rakta az autót, a helyzetjelző lámpákat bekapcsolva hagyta. Próbálta összeszedni a gondolatait. Fényvisszaverő mellény, háromszög, pótkerék, emelő….stb.
Akkor sorban, ezeket kell megkeresni.
A kocsi mögé ment. Sötét volt, körülnézett. Félelmetes volt, hogy sehol senki nem volt a környéken, ezért gyorsan visszafordult és inkább a feladatra koncentrált.
Kinyitotta a csomagtartót, és már első pillanatban hálás volt a tervezőknek. A csomagtartó tetején és két oldalán vékony led csíkok megfelelő fényt kölcsönöztek a csomagtartó belsejének.
A mellényt és a háromszöget a csomagtartó oldalában gyorsan megtalálta. Ahogy behajolt a kocsiba a bunda felcsúszott a derekán, azonnal érezte, hogy alulról ömlik be a hideg a hátába.
Amennyire tudta összehúzta a bundát, a sálat a nyakára terítette, így vette fel a mellényt. Azon gondolkodott minek örülne jobban. Ha senki nem jönne erre, vagy minél előbb jöjjön valaki, aki segít.
A háromszöget kihúzta a zöld műanyag tokból.
Ahogy meg akarta hajlítani a keze már alig mozgott a hidegtől.
Ekkor eszébe jutott a piros bőrkesztyű a táskában. Gyorsan megkereste és felhúzta. A háromszöget kb. 20 lépésre állította fel a kocsi mögött. Nem is tudta miért, de míg gyalogolt az jutott eszébe, ha most valaki beugrana az autóba és elhajtana vele akkor ő itt állna a hidegben minden nélkül. Persze ki vinné el a kocsit mikor nincs itt senki, - gondolta, - főleg, hogy a kerék is defektes.
Ezért gyorsan elhessegette a zavaró gondolatot.
Nagyon fázott.
Felnyitotta a csomagtartó alján fekvő lapot, ami alatt ott lapult a pótkerék és szerencsére az emelő is. Kivette őket, majd eszébe jutott, hogy a kerékőr nélkül nem lehet levenni a kerekeket.
Szerencsére gyorsan megtalálta, a kerékkulcs mellett. Örült, hogy műszaki iskolába járt és nem álltak távol tőle a műszaki dolgok.
Kivette a kulcsokat, a hidraulikus emelőt, remélte, hogy valóban nem lesz nehéz használni. Közben szeme egészen megszokta a fényviszonyokat, hálás volt az öreg téli holdnak az éjszakai fényességért, bár jól tudta, hogy a hideg nem csak a tiszta égboltnak, de a teliholdnak is köszönhető.
------folytatása következik------