Éjszaka halk csippantásra lettem figyelmes. Egy messenger üzenet érkezett. Már félig aludtam, így csak másnap, ébredés után néztem meg a telefonomat.

- Szia, jó éjszakát! – olvastam reggel egy harminc évvel ezelőtti ismerőstől, akivel azóta tán egyszer, találkoztunk, akkor is véletlenül.

- Szia, mi van Veled? - kérdeztem reggel.

- Minden rendben. Csak akartam mondani, hogy szeretem olvasni az írásaidat. - írta vissza.

- Nagyon örülök, ha így van, legalább volt értelme megírni – válaszoltam. – Rég nem beszéltünk, de éjszaka írtál, gondoltam hátha valami baj van, és esetleg tudok segíteni valamiben.

- Nincs, de jólesik, hogy törődsz velem. – küldte Ő.

- Nekem természetes. Szép napot Neked! - köszöntem el végül és léptem ki a rövid beszélgetésből.

Azóta többször eszembe jutott ez a meglepő, mégis nagyon értékes párbeszéd.

Eszembe jutottak a több, mint 30 éve történtek. Néhány közös disco, kirándulás, beszélgetés. Emlékszem egy piros Lada-ra, melynek lelke volt. Belülről patyolat tiszta, minden szépséggel felszerelt. Kívül örökké fényesnek láttam, porszem nem csúfította sohasem.  Gazdája tisztelete minőségívé emelte, majd ennek nyomán jött létre kettejük érdekes, figyelemre méltó harmóniája.

Ahogy visszagondolok emlékszem az induló motor hangjára, az utazás közben zajló halk beszélgetésre, tán még az illatokra is, és arra, hogy fiatalok, nagyon fiatalok voltunk.  

Ma már kellemes emlék. Értékes, rövid történés az élet folyamán, mely néha évek múltán nyer értelmet és teszi szebbé a napi rutint. Mert minden mozzanat alakít és kísér minket utunkon. Aki valaha kapcsolódott hozzánk az épít minket, és örökre nyomot hagy bennünk. Így volt ez most is, ma is.

Hogy mennyit jelent egy jó embertől, jókor kapott szó, egy rövid üzenet?

Nekem ma kellemes emlékezést, percekig tartó mosolygást, és boldog időutazást hozott egy régmúlt, de jó érzésekkel teli világba.

Hálás vagyok a múltbéli élményekért és a mostani szavakért.

Köszönet Neked!