örökemlék

  • Deportivo

    DE-POR-TI-VO

     

    Ahogy cipeltem le hatalmas lila bőröndömet két emeletnyi magasból, minden lépcsőn koccant egyet a kereke, majd csúszott lefelé a következőre.

  • Egy váratlan üzenet ereje

     Éjszaka halk csippantásra lettem figyelmes. Egy messenger üzenet érkezett. Már félig aludtam, így csak másnap, ébredés után néztem meg a telefonomat.

  • Requiem egy fehér kosztümért

    Az idős hölgy épp befejezte cseppnyi ebédjét, és máris szaladt a szokásos délutáni kávéért.

  • Zita és a téli telehold 10. rész

    A traktor megállt az utolsó állomásnál, ahol Misi bácsi, a sofőr segített lepakolni a teát, és a szénával, kukoricával, répával, almával, kenyérrel megpakolt fonott kosarat.
     
    No, gyerekek Ti is megérkeztetek, ugrás lefelé! - mondta Misi bácsi.
     
    Zalán egy pillanat alatt leugrott a kocsiról, Zitát pedig Misi bácsi emelte le, hatalmasat röpítve rajta felfelé, majd letette a hóba és nevetve csípett bele Zita pirospozsgás arcába.
     
    Zita ismét hatalmasat nevetett, és válaszul belemarkolt a hóba, és egy mozdulattal megdobta egy hógolyóval Misi bácsit, majd elkezdett szaladni, minél távolabb legyen a kocsitól, mert tudta, hogy Misi bácsi azonnal visszavág.
     
    Ezennel egy hatalmas hócsata vette kezdetét, melyben Zita és Zalán összefogva, közösen támadtak az Öreg felé.
    Fogják meg! Kis gazemberek! Azt hiszitek ketten vagytok akkor már Ti fogtok nyerni?! No neeem!- kiabálva dobálta Misi bácsi hol egyiket, hol a másikat!
     
    A gyerekek pedig cikáztak a hóban, és a könnyük hullott a nevetéstől.
     
    - No, elég legyen gyerekek!
     
    Gyorsan rendezzük el az asztalt, a holmikat, mert hamarosan érkezik az első csapat, Ti meg nem lesztek felkészülve! – dohogta Misi bácsi.
    Az asztalt felállították, rátették a teát, az írószerszámokat, illetve a pecsétet melyen az utolsó állomást jelző mókus volt látható.
     
    A csapatok naplójában ezzel jelezték a megjelenést az állomáson és a feladatok elvégzésének eredményét.
     
    Szevasztok, én indulok – köszönt el Misi bácsi. Majd visszajövök a holmikért, ha vége a versenynek, de itt már nem találkozunk, Ti az utolsó csapattal indultok vissza a suliba.
     
    Ügyesek legyetek! – intett még vissza Misibá, és lassan eldöcögött a piros Belorusszal.
     
    A két kisgyerek pedig mosolygó arccal integetett és boldogan kiabált: Viszlát Misibááááá!!!
     
    Most, hogy ketten maradtak és a kocsi már messzire került tőlük, hirtelen minden elcsendesedett. Körülnéztek és akkor vették észre, hogy milyen csodálatos helyen vannak.
     
    A kis tisztást, melynek a közepén egy szarvasetető állt, egyik oldalon egy félig befagyott, halkan csordogáló patak, másik oldalon pedig csipkebokor sáv szegélyezte.
     
    A bokroknak egy részét teljesen belepte a hó, az itt- ott kibukkanó ágakon még megmaradt termést jócskán megcsípte a dér.
    Az erdő szélén álló nyírfa ágán egy kis csuszka énekelt, jellegzetes ismétlő hangján – dvip, dvip – és illegetve mutogatta szürkéskék tollazatát.
    A szemétől a szárnyáig húzódó hosszú fekete csík pedig úgy fénylett, mintha festékkel húzták volna oda.
     
    A szarvasetető mint egy alacsony ágy, terült el a tisztás közepén.
     
    Fölé egy fából készült piros cseréppel ellátott tetőt húztak, megvédve a táplálékot a csapadék elől.
     
    Az etetőben búza és néhány kukoricacső volt elhelyezve, illetve az éhes állatok által hátrahagyott torzsa, mely száraz kóróként feküdt itt-ott az etető környezetében.
     
    A tisztás nagy részén a vastag hó érintetlenül terült el, kivéve az erdő felől vezető sávot, ahol állatok lábnyomát lehetett felfedezni.
    Zita szomorúan nézte, ahol az imént összeszaladgálták a friss havat, szinte sajnálta, hogy kárt tettek ebben a tökéletes harmóniában.
     
    A bambulásból Zalán zökkentette ki, amikor előkapta focilabdáját és dekázni kezdett.
     
     
     
    ---folytatása következik -   
  • Zita és a téli telehold 2.rész

    Az elmúlt hét történései teljesen felborították Zita összezsúfolt napjait.

    Minden akkor kezdődött amikor kiderült, az időjárási körülmények miatt a két hete betervezett vidéki utat három nappal el kell halasztani.

    Ezzel egy őrült szervezés vette kezdetét, míg végül sikerült átszerveznie mindent, csütörtökön mindegyik helyszín fogadókész lesz.

    Mindez persze nem volt elég, kedden jelezték Zitának, hogy a hivatali gépkocsiját, szervizbe kell vinni, így a csütörtöki vidéki kiruccanást egy csereautóval kell megtenni. A cserekocsit persze leszállították szerda reggel, de minden logika ellenére - január lévén - nyári gumival.

    A lízingcég, hogy a szerződésben foglalt határidőnek meg tudjon felelni, átadta azt, igaz a csomagtartóban téli gumikkal, a gumicsere pedig már az ügyfél gondja- baja.

    Nekik az sem baj, ha így kapják vissza. A gumiszervizeknél persze teljesen tele volt minden időpont, de nagy nehezen sikerült egy félórás időrést foglalni a nem túl közeli gumisnál.

    Zita gyűlölte ezeket a feladatokat, feleslegesnek és időpocsékolásnak érezte. 

    Zita számára az autó fontos kelléke volt a mindennapoknak.

    Sokszor vezetés közben reggelizett, de fel volt készülve arra is, hogy nagybevásárlás esetén legyen mibe pakolni, vagy egy szabad óra esetén fusson egy nagyot valamelyik fővárosi parkban. Folyamatosan itt tárolta a futófelszerelést, fájós láb esetén a magas sarkú cipő helyettesítésére egy fekete Martens bakancsot, egy meleg plédet, és egy ládát, amiben minden fontos felszerelést pl. ablakmosót, jégoldót, jégkaparót, elemlámpát, ásványvizet tárolt.

    A kocsi csomagtartója így jobban hasonlított egy túlélő táborba készülő versenyző felszereléséhez, mint egy menedzser hivatali autójához. 

    Zita, mint máskor, ezen a napon is hajnalban kelt, megitta az elmaradhatatlan kávét.

    Kevés kávét fogyasztott, azt viszont a legjavából. Brüsszelből hozatta a finom mogyorós őrleményt, melyet még évekkel ezelőtt kóstolt meg és nem tudott szabadulni az ízétől. A beszerzésben barátok segítettek, utazások alkalmával hoztak egy-egy zacskóval. Sajnos ezen a napon a reggeli szokásos edzését ki kellett hagynia, ami nem töltötte el örömmel.

    Igazi reggeli futó volt, aki felfrissült, energiát kapott egy jó, reggeli futástól.

    Reggelire csak pirítóst készített magának, egy pohár kefirrel fogyasztotta el.

    Ilyen korai órán képtelen volt tartalmasabb ételt fogyasztani.  Korábban lányának is ő készítette a reggeliket, de mióta lánya, Zoé tinédzser korba került és komolyan foglalkoztatta az egészségtudatos étkezés, Zita divatos ételeket kapott tőle. Így jelentek meg a smoothie-k, zabpelyhek és magos gyümölcsös müzlikaz étrendjükben.

     

    Általában ezek az ételek nagyon szépek, mutatósak voltak. Némelyiket Zita is kifejezetten szerette, de bizonyos reggeleken csak a pirítóst tudta letolni a torkán....

     

    folytatás: 

     

    https://optimise.hu/neked-irtam/novellaznek/zita-es-a-teli-telehold-3-resz