Mikor felébredt hirtelen azt sem tudta hol van. A takaró erőteljesen nyomta a lábát, csípőjénél hirtelen fájdalom nyilallt a lábába.
Már megint ez a szúrás – gondolta a nő – amikor a váratlan érzés visszazökkentette a valóságba. A szállodai szoba halvány sötétje idegen volt, a függöny mögött beszűrődő enyhe holdfényből azonnal tudta, még éjszaka van. Megörült ennek, így még nem kell felkelnie. Testét ólomsúlyúnak érezte, mintha összeverték volna. Mellkasán halvány izzadtságcseppeket érzett, hátán mégis hideg futkosott.
Pár másodperc múlva eszébe jutott az álma.
Egy lakásban volt. Egy gazdag férfi fényűző lakásában. A ház ódon falain drága képek között művészi gyertyák világították meg a teret, a vastag vörös szőnyegek pedig egyértelműen mutatták az utat a keskeny, hosszú folyosókon.
Szűk, földig érő ruhája, a bársony, arannyal díszített köpenye nehéz viselet volt a törékeny nő számára, fejdísze és nagy fülbevalói fegyelmezett tartásra ösztönözték, miközben végig vonult a folyosón. A fal mellett szolgák álltak sorban, lesték minden kívánságát és kísérték, ahogy a ház ura megparancsolta nekik. A szolgák irigyen nézték a nő drága ruháját és az imádatot, melyet a férje minden pillanatban bizonyított.
A nő az ablak elé ért, ahol a nap már erőteljesen sütött. A fény elvakította a szemét és felmelegítette az arcát. Dekoltázsán azonnal enyhe nyirkosságot érzett. Pár pillanatig akarta élvezni a meleget, amikor kicsapódott mögötte egy ajtó, melyen a férje lépett be. A huzat, - ami hirtelen végig szaladt a hátán - kivágta a szemben lévő rosszul bezárt ablakot. A szolgák ugrottak ugyan, hogy bezárják azt, de elkéstek. A nő azonnal az ablakhoz lépett és hatalmasat szippantott a friss levegőből. A szabadság lélegzetvétele volt ez. Azonnal cselekedett. A mélybe vetette magát. Zuhanás közben mosolygott, széttárt karjaival repült a felszabadító halál felé.
- Óh, ezért fáj mindenem. Az álmom, ……a nehéz ruha ….a zuhanás…. – emlékezett vissza a nő. Lassan ugyan, de mégis felkelt az ágyból. Szerény köntösét magára terítette és felvette olcsó, kényelmes papucsát is. A bársony köpenyre, az ékszerekre és egy férfi mindent átható vágyott szeretetére gondolt. Mint álmában, ugyanolyan nehéz érzés volt. Képzeletben újra a vörös szőnyegen vonult, ahogy az ablakhoz lépett. Elhúzta a függönyt és kinyitotta az ablakot. A fogyó hold még bevilágította az éjjelt, az enyhe légmozgás alig érintette izzadt mellkasát.
Kilépett a papucsból, lassan leengedte filléres köntösét és mezítelenül lépett az ablakhoz. Ahogy kihajolt, vállán mintha egy férfi erőteljes érintését érezte volna, ahogy az erőszakosan húzta vissza a szoba belseje felé. A nő viaskodott az erővel és próbált hajolni kijjebb és kijjebb. Majd a szorítás végül engedett, válla felszabadultan mozdult a sötét éjszaka felé. Ekkor tán egy meglepő, puha érintés szaladt végig gerince mentén és csalogató forró csók csattant fedetlen derekán, melyre válaszul furcsa izgalom szaladt át egész testén. A nő ekkor felemelkedett az ablakból és határozottan lépett vissza a szoba biztonságot nyújtó belsejébe. Az ágyra dőlt, majd az elképzelt, vonzó érintés vágyával és a reggeli utazás szabadságának érzésével folytatta magányos éjszakáját míg újra el nem nyomta az álom.