Ádám Gabriella vagyok, és nagy szeretettel köszöntelek az oldalamon. Eddigi életemben - Hozzád hasonlóan – én is számos nehézséggel küzdöttem meg, de mindezek ellenére pozitív életszemlélettel élem napjaimat. Sokáig kerestem mi az oka annak, hogy boldog tudok lenni, míg másoknak ez nem sikerül. Mígnem rájöttem, hogy életünk aprónak tűnő, mégis fontos, pillanatait realizálni tudom, és hálával közelítek minden ilyen pillanat felé.
Évek óta írok verseket, novellákat, rövid történeteket, melyekben az ilyen jellegű pillanatokat, a bennem okozott érzéseket örökítem meg, és tárolom el életem boldogság tengerében. Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták számomra, hogy az élet nem annyi, amit beszűkült, anyagias, stresszel és munkával teli életünk mutat, és lehet az életet megelégedetten is élni. Persze zárt ajtók és ablakok mögött nem tud beáramlani a fény az otthonokba sem, ahhoz nyitottság, kitekintés kell. Ezért hívlak, tarts velem, ha tetszik, ajánlj másoknak, fedezzük fel együtt az élet igazi, egyszerű emberek által is elérhető, boldog pillanatait!
Nem-mindennapi Varázs
Már messziről hallatszott a birkák kolompolása és bégetése, ahogy nagy tömegben rohantak a friss vizet adó patakhoz. Mögöttük egy kicsi, figyelemre sem méltó kutyus csaholt, de a birkák ügyet sem vetettek rá. Szaladgált jobbra – szaladgált balra, de a birkák ész nélkül csak rohantak keresztül az úton. Végül Ő is lement a partra és próbált beférkőzni a friss vízhez, sikertelenül. A lány ekkor érkezett. Körülnézett, és hosszú barna haját megrázva pár pillanatra arcát a folyó felé fordította. Hirtelen elé tárult a látvány, ahogy a kutya szinte sírva próbált átjutni a modortalan birkatömegen. Azonnal szívébe zárta a kutyát. Gyere kutyus! -hívta. Mivel hangját elnyomta a birkák kolompolása, elindult felé és táskájából elővette a reggeliből megmaradt szendvicset. A kutyus megfordult, és a lányhoz szaladt. Szia! Hát Te ki vagy? – kérdezte az állatot, és puhán megsimogatta a kutyus hátát. Tessék, egyél! És vizet is adok Neked nyomban- Azzal elővette a kulacsát, és friss vizet öntött a poharába. A kutya azonnal inni kezdett, és csóválta a farkát. Bárcsak hazavihetnélek! Jó dolgod lenne nálam, gondoskodnék Rólad - mondta a lány. A kutyus ránézett, és mintha hirtelen elszomorodott volna hátrébb lépett néhány lépést.
Zita arra gondolt, milyen szürrealisztikus látványt nyújthat magas sarkú csizmában, fekete bundában épp egy hidraulikus emelővel bajlódva az elhagyatott téli út közepén.
A keréken nem volt dísztárcsa, azzal nem kellett küzdenie. A keresztkulcsot rárakta a csavarokra, és elkezdte kicsavarni őket, ahogy tanulta, óramutató járásával ellentétesen.
Négy csavar könnyen reagált, az egyik azonban nagyon szorosan feszült a keréken. Többször nekifeküdt, mire végre sikerült meglazítani.
Bizonytalan volt abban, hogy hova kell támasztania az emelőt. Levette a kesztyűt és az autó hideg alján végig húzta a tenyerét, megkereste a rossz kerékhez legközelebb eső emelőrést. Azonnal megtalálta. Ekkor úgy érezte, hogy a bal keze ujjai leszakadnak a hidegtől. Gyorsan visszavette a kesztyűt és még egyszer megbizonyosodott róla, hogy jó helyen rakta a kocsi alá.
Aggodalma, hogy az emelő besüpped a hóban alaptalan volt, a talaj már annyira megfagyott, hogy jól be tudta támasztani.
Zita elkezdte nyomni az emelőt, a kocsi szépen elemelkedett a talajtól. Még az is eszébe jutott, hogy a felszerelendő kerék, fel van fújva, ezért a kocsit néhány centiméterrel magasabbra emelje. Kicsavarta teljesen a csavarokat. Tulajdonképpen szerencséje volt, hogy két napja cseréltek kereket, így egyik csavar sem volt berozsdásodva.
Levette a rossz kereket, a pótkereket felrakta a tengelyre.
Be akarta hajtani a csavarokat, de a keze már nem engedelmeskedett.
Nem tudott már kesztyűben dolgozni.
Annyira rázta a hideg, hogy a csavarokat többször elejtette, mígnem egyáltalán fel tudta helyezni őket.
A lába ujjait már nem érezte.
Próbálta mozgatni őket, de nem sikerült. A combjai hidegek voltak, úgy érezte, mintha a hátán nem is lett volna ruha. Úgy tűnt, hogy fülei hamarosan le fognak törni, szája teljesen kirepedt. Folyamatosan szipogott, már nem csak a hidegtől. Sírt.
Ekkor eszébe jutott mikor fázott ennyire. Beugrott egy régi emlék, amikor még 6.osztályba járt.
3. rész: 1982. Dunántúl ........folyt.köv......
Ha szeretnél értesülni új történetekről, aktuális dolgokról, ide feliratkozva megteheted
Copyright © 2022 OPTIMISE ME Készítette:Ideastyle