Ádám Gabriella vagyok, és nagy szeretettel köszöntelek az oldalamon. Eddigi életemben - Hozzád hasonlóan – én is számos nehézséggel küzdöttem meg, de mindezek ellenére pozitív életszemlélettel élem napjaimat. Sokáig kerestem mi az oka annak, hogy boldog tudok lenni, míg másoknak ez nem sikerül. Mígnem rájöttem, hogy életünk aprónak tűnő, mégis fontos, pillanatait realizálni tudom, és hálával közelítek minden ilyen pillanat felé.
Évek óta írok verseket, novellákat, rövid történeteket, melyekben az ilyen jellegű pillanatokat, a bennem okozott érzéseket örökítem meg, és tárolom el életem boldogság tengerében. Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták számomra, hogy az élet nem annyi, amit beszűkült, anyagias, stresszel és munkával teli életünk mutat, és lehet az életet megelégedetten is élni. Persze zárt ajtók és ablakok mögött nem tud beáramlani a fény az otthonokba sem, ahhoz nyitottság, kitekintés kell. Ezért hívlak, tarts velem, ha tetszik, ajánlj másoknak, fedezzük fel együtt az élet igazi, egyszerű emberek által is elérhető, boldog pillanatait!
Nem-mindennapi Varázs
Már messziről hallatszott a birkák kolompolása és bégetése, ahogy nagy tömegben rohantak a friss vizet adó patakhoz. Mögöttük egy kicsi, figyelemre sem méltó kutyus csaholt, de a birkák ügyet sem vetettek rá. Szaladgált jobbra – szaladgált balra, de a birkák ész nélkül csak rohantak keresztül az úton. Végül Ő is lement a partra és próbált beférkőzni a friss vízhez, sikertelenül. A lány ekkor érkezett. Körülnézett, és hosszú barna haját megrázva pár pillanatra arcát a folyó felé fordította. Hirtelen elé tárult a látvány, ahogy a kutya szinte sírva próbált átjutni a modortalan birkatömegen. Azonnal szívébe zárta a kutyát. Gyere kutyus! -hívta. Mivel hangját elnyomta a birkák kolompolása, elindult felé és táskájából elővette a reggeliből megmaradt szendvicset. A kutyus megfordult, és a lányhoz szaladt. Szia! Hát Te ki vagy? – kérdezte az állatot, és puhán megsimogatta a kutyus hátát. Tessék, egyél! És vizet is adok Neked nyomban- Azzal elővette a kulacsát, és friss vizet öntött a poharába. A kutya azonnal inni kezdett, és csóválta a farkát. Bárcsak hazavihetnélek! Jó dolgod lenne nálam, gondoskodnék Rólad - mondta a lány. A kutyus ránézett, és mintha hirtelen elszomorodott volna hátrébb lépett néhány lépést.
Egy csütörtöki esős este után kissé fáradtan érkezett haza a kecses Tűsarkú Csizma a cipőtárolóba, és végre letéve a napot irigykedve nézett az Elnyűtt Túrabakancsra, aki ezen a napon munka nélkül, szárazan pihent a polcon. Az Elnyűtt Túrabakancs csendben figyelte a Tűsarkú Csizma mozdulatait:
- Mit bámulsz? – kérdezte a Tűsarkú Csizma az Elnyűtt Túrabakancsot. - Könnyű Neked! Hétköznap nem csinálsz semmit, bent vagy a meleg lakásban…Én egész nap szaladgáltam autóból ki -be, lépcsőn- fel -le. - mondta a Tűsarkú Csizma durcásan.
- Te beszélsz? – vágott vissza az Elnyűtt Túrabakancs. – Mit tudsz Te az életről? Tudod mennyit gyalogoltam én már? Nézd meg a gyűrődéseimet, kopásaimat. El sem tudod képzelni, Te kis városi fruska! Könnyű Neked! Egész nap csak kecseskedsz, csinos kosztümök kísérője vagy! Persze nekem marad a por, a sár, a hosszú Út!
- Fejezzétek már be! - szólalt meg a Bölcs Mamusz. Ha nem tudjátok tisztelni egymást akkor cseréljetek! Csak egy hétre, aztán utána beszélgessünk! – mondta türelmetlenül.
A Tűsarkú Csizma és az Elnyűtt Túrabakancs is kényszeredetten nevetett, de elfogadták az ajánlatot.
A következő héten az Elnyűtt Túrabakancs hosszú napokat töltött egy irodaházban. Órákig, szinte mozdulatlanul. Gazdája lába elterült benne. Menni akart, de nem tudott. Amikor gazdája megindult rohantak, ki tudja hova. Nem volt levegője, úgy érezte magát mintha fogságban lenne. Próbált emlékezni jobb időkre, de nagyon nehezére esett. Gazdája folyamatosan szidta megtört bőréért, lekopott festékéért és még csúnyának is tartotta csinos ruházatához. Nem kapott semmi megbecsülést, pedig szolgált eleget.
A Tűsarkú Csizma közben kilométereket rótt a poros Úton. Bőre csúnya lett, kecsessége elveszett. Szinte szégyellte magasságát. Közben hallgatta gazdája szidalmait, mennyire nyomja talpát a magas sarok, és mennyi fájdalommal jár, hogy bőrét át kell dolgoznia a terepjáráshoz. A Tűsarkú Csizma megsemmisült. Oda lett a csinossága, önbizalma. Semmi mást nem akart, csak haza akart menni.
- Na milyen volt a másik cipőjének lenni? – kérdezte az Öreg Mamusz – mikor végre a Tűsarkú Csizma és az Elnyűtt Túrabakancs is a bejárat előtt pihent.
- TISZTELET! - szólaltak meg szinte egyszerre.
- Nem is tudtam milyen utat járt be az Elnyűtt Túrabakancs ! – mesélte szégyenlősen a Tűsarkú Csizma – és hajtotta meg fejét az Elnyűtt Túrabakancs előtt.
- Teljesen mást gondoltam Róla ! – mondta az Elnyűtt Túrabakancs. – Nagyképűnek, kevélynek hittem szépsége miatt, de nem tudtam fájdalom nélkül utána csinálni azt, amin Ő keresztül megy nap mint nap. – és mosolygásképp kidugta elnyűtt, a fűző által összevagdalt fáradt nyelvét.
- Nos, látom megértettétek – mondta a Bölcs Mamusz. - Nem kell mást tennetek, csak tiszteljétek egymást! Nem ítélkezni, csak tisztelni! Sosem tudhatjátok ki, milyen utat tett meg, és milyen terheket cipel magával. - Jó pihenést Nektek – mondta és húzódott be egy kényelmes sarokba és csukta álomra a szemét.
Fél szemmel azonban látta, ahogy a Tűsarkú Csizma szinte belebújik az Elnyűtt Túrabakancs belsejébe, az Elnyűtt Túrabakancs pedig piszkos kopott fűzőjével öleli körbe a Tűsarkú Csizma fáradt mára már alázatos bőrét.
RESPECT!
- vége -
A lány egyik lábáról a másikra állt, ahogy kitekintett az ablakon.
Látta a tengerpart száraz homokját, hallotta a hatalmas köveken megtörő hullámok hangját. Tekintetével elkísérte a homokban távolodó lábnyomokat, amik egy régi malomhoz vezetettek. Képzeletben újra a malomba lépett.
Legutóbb mikor ott járt ragacsos pókhálók akadtak hosszú hajába, lába alatt padló nyikorgott. Ahogy az ablakhoz lépett előtte terült el a hatalmas óceán, melyen a part felé egy aprónak tűnő hajót pillantott meg.
- Nézd, egy pici vitorlás – mondta kacagva, majd elmerengett a hajó hullámos mozgásában, és végre nem gondolt semmire. Maga mögött érezte a férfi biztonságot adó jelenlétét és a tenger felé tekintett. Haja kócosan repült a tengeri szélben, arcán érezte az őszi nap évszakhoz képest még mindig erős sugarait.
A férfi – aki mozdulatlanul állt a padlón, és lélegzetét is visszatartva figyelte a lány bájos sportos lábát, szoknyájának rezdülését, - elmosolyodott.
- Pici? Ez egy hatalmas yacht! – gondolta – de nem szólalt meg.
Nyugalom volt, végtelen nyugalom.
A lány hirtelen hátralépett, és maga mögé nyújtotta a kezét. Mivel nem érzett semmit, tovább hátrált, de nem érte el a férfit. Hirtelen bizonytalan lett, még tán meg is szédült egy pillanatra. Gyorsan hátranézett, de a férfi nem volt sehol.
Ahogy szomorúan visszafordult, az ablakon kinézve már csak emeletes házakat látott, amint a nagyvárosi ablakok üvegén megtört a napfény, és visszaverte azt elgondolkodó arcába. Az ócska, félig leomlott gyárkémény téglafala, a bedeszkázott bejárai ajtó idézte elő emlékeiben a korábban megélt felejthetetlen élményt, mellyel együtt vonult vissza irodai magányába.
Mindeközben a férfi valóban a malom ócska padlóján állt és merengett a tenger irányába. Egyedül volt. Csak bámulta a tengert.
Nyugalom volt, végtelen nyugalom.
Cigarettára gyújtott, és mélázott mígnem egy hajót pillantott meg a hullámok között.
- Egy pici vitorlás – mondta nevetve alig hallhatóan, csak úgy magának. Emlékezett.
Ekkor szívében megérezte a néhány pillanatig tartó megmagyarázhatatlan, mardosó érzést, mely a hiányérzet néha felbukkanó egyértelmű jele volt. Szeme sarkából újra látta a lány sportos lábát, és szoknyájának enyhe rezdülését. Szinte érezte, ahogy a lány hátra nyújtja a kezét, és megérinti karját.
- Mert vannak, akik álmodják az életet, és vannak, akik pedig élik az álmaikat – jutott eszébe és a hála érzésével nyugtatta meg mardosó szívét.
Ismét nyugalom volt. Végtelen nyugalom.
Mikor felébredt hirtelen azt sem tudta hol van. A takaró erőteljesen nyomta a lábát, csípőjénél hirtelen fájdalom nyilallt a lábába.
Ha szeretnél értesülni új történetekről, aktuális dolgokról, ide feliratkozva megteheted
Copyright © 2022 OPTIMISE ME Készítette:Ideastyle