Csillogott minden, a szél itt – ott megfújta a havat, de még nem volt probléma a közlekedéssel.

Hirtelen Zita eszébe jutott a csere bakancsa, ami természetesen ott csücsült a másik autója csomagtartójában a többi felszereléssel együtt. Sebaj, végül is semmi szükségem rá- hessegette el a gondolatot.

A rádiót zenére állította, és normális tempóban elindult hazafelé.

Ahogy gyűrte a kilométereket lebonyolított néhány telefont, szüleire gondolt. Mindig jó érzéssel ment hozzájuk, és nagyon hálás volt azért, hogy ezt még megteheti. Anyukája igazi barátnő volt, akivel támogatták egymást, ha kellett, illetve jókat röhögtek a világ baromságain. Apukája pedig igazi fáradhatatlan ember volt, híres pálinkafőző, aki a cefrére nagyobb figyelmet fordított, mint más az ebédjére.

Zita szinte szájában érezte a mézes pálinka ízét, amivel Apukája fogadni szokta megérkezéskor.

Az úton egyre lassabban tudott haladni. A hőmérséklet már -6,5 C fokot mutatott.

Egy alsóbbrendű útra vitte el a navigációs alkalmazás, néhány falun keresztül.  Az utcán egy lelket sem lehetett látni, kivéve egy kóbor kutyát, ami vélhetően menedéket keresve épp egy kerítésen próbált bemászni. Hát persze, télen, vidéken este 8 óra már nagyon későnek számított. Ilyenkor mindenki behúzódott a házakba, befűtöttek a kályhákba és ki sem dugták az orrukat. 

Ennek jelét a településeken belül hatalmas füstfellegek bizonyították, amik gomolyogtak felfelé a kéményekből. Zita szerette ezt az illatot. Ez a füst, ez más volt, mint a városi füst. A falusi füst szaga szinte hozzá tartozott a télhez. Ez volt számára az igazi télszag. Résre leengedte az ablakot, hogy szippantson belőle egy hatalmasat, de gyorsan vissza is húzta.

Rettenetes hideg csapódott be az ablakon, végighasított az autó belső levegőjén.

Az út minősége nagyon vacak volt, tele gödrökkel, amin az elmúlt napok hóesése is csak egy kicsit segített. Ugyan feltöltötte a kátyúkat, de az út széle nehezen volt felfedezhető a fehér hótakaró alatt még a tiszta, holdfényes látási viszonyok mellett sem.

Zita lassabbra vette sebességét, mert egy gyorsabb kanyar, vagy hirtelen kormánymozdulat végzetes lehetett volna. Már csak 25 km volt hátra. A rádiót is lehalkította, és eszébe jutott, milyen baromság ez, hogy lehalkítjuk a zenét, ha jobban akarunk figyelni.

Valószínű ez csak a lányokkal lehet így- vélekedett.  Zita ízig-vérig nő volt, de a férfiak között eltöltött elmúlt 25 év megkeményítette és eléggé megváltoztatta. Ezért nem is tudta elviselni a csajos baromságokat, így ilyenkor persze röhögött saját magán.

Közben a rádió híreiben elmondták, hogy a rendőrség országos akciója keretében - melyben tekintettel a közlekedési helyzetre és a hideg időjárásra - az ellenőrzések során a szolgálatban lévő rendőrök csak felhívják a figyelmet a hiányosságokra, figyelmeztetnek és meleg teával segítik a közlekedőket, hogy a fázó utasokat felmelegítsék.

Hát persze, hogyne - röhögött hatalmasat Zita - mert elképzelte, hogy milyen lenne, egy rendőrrel teázni az útszéli hóban.  

Zita elkapcsolta a rádiót, és kedvenc zenei listájában Aretha Franklin énekelte az „ I say a little prayer „ című számot. Ez jó érzéssel töltötte el. Közben legutóbbi izraeli útjára gondolt, hazaúton hallgatta ezt, kedves emlék volt számára, csodálatos, feledhetetlen napok egy régi baráttal. Gondolataiból egy éles jelzés zökkentette ki: Nyomáscsökkenés a bal hátsó gumiabroncsban!

No jó, gondolta, ez mindig így van gumicsere után. Majd, ha megállok, törlöm a memóriát. Ekkor azonban furcsa, eddig nem tapasztalt viselkedést érzett az autón. Húzott a kormány, érezte, hogy baj van. Megállt az úton, lehúzódni nem mert, nem tudta hol van az út széle. Erőt vett magán, és kiszállt a kocsiból.

Gyorsan felkapta a bundát és a sálat. Ahogy egyet lépett hegyes csizmasarka azonnal belefúródott a mély hóba. Újra eszébe jutott szeretett Martens-se a másik autó csomagtartójában.

A kurva életbe, ez defekt! – mondta ki hangosan amikor meglátta, hogy a bal hátsó kerék gumija kifáradtan kanyarog a földön.  

Körülnézett.

Holdfényes sötétség, melyben az autó motorja legalább adott némi zajt, a lámpák pedig megvilágították az utat. Most mit tegyek? – gondolkodott. Azt sem tudom, hogy mi van ebben az autóban! Van ebben egyáltalán pótkerék? De itt cseréljek kereket? Hogyan?

Gyorsan visszaugrott az autóba, mert rettenetesen hideg volt. Gondolkodni kezdett...

• szerelem

A hosszú nap után Zita végre elindult az utolsó vidéki helyszínről.

Már órák óta sötét volt ugyan, de ezt nem bánta.

Sosem zavarta a sötétben autózás.

A szürkületet nem szerette, de az esti sötétség – főleg így, e csodálatosan különleges telihold idején, illetve a hófehér táj fényességében – kifejezetten tetszett neki.

Közben kiszámolta, hogy ha reggel ötkor kelt, akkor már éppen tizenöt órája van talpon. 

Áldotta a döntést, hogy nem megy vissza Budapestre, hanem ezen az estén szüleinél húzza meg magát.

Nem esett teljesen útba, de Zita minden lehetőséget kihasznált, hogy beugorjon hozzájuk. Mivel lánya ma egyik barátnőjénél aludt sejtette, hogy erre az időre már nagyon fáradt lesz, akkor döntött az itt alvás mellett és inkább a hajnali indulást választotta. Ez jól is jött, hiszen nagyon kimerítő nap volt a mai. Főleg úgy, hogy az utolsó előadáson egy igazi idiótával találkozott. 

Egy pasas, bokáig érő, hónaljig felhúzott nadrágban kereste meg előadás után, aki feltett legalább tíz kérdést és mindegyikre részletes választ várt.

Felírt mindent, és nem elégedett meg azzal sem, hogy a válaszokat majd később elektronikus úton kapja meg. Zita egészen addig a pillanatig nyugodt volt, míg meg nem érkezett a pasi utolsó kérdése:

- - Milyen hatással vannak a szélerőművek a vándormadarakra?

- Illetve megnézte- e a statisztikákat a madarak szélerőművek okozta baleseteinek számáról? -kérdezte természetesen.

Zita nagy levegőt vett és csak ennyit mondott: Nem uram, mi ilyen baromságokkal nem foglalkozunk.

Erre a pasi besértődött és megígérte, hogy panaszt tesz Zita felettesénél. 

-  Kapd be! - gondolta Zita, és elhagyta a helyszínt.Indulás után az első benzinkútnál még tankolt egyet. Ahogy állt a kútnál érezte, hogy nagyon lehűlt a levegő, és feltámadt a szél is. A gépkocsi hőmérője már ekkor -4 fokot mutatott. Zita örült, hogy a kocsiban működik az ülésfűtés, ami gyorsan átmelegítette a hátát.

Amióta léteztek a csodálatos mobilalkalmazások, előszeretettel használta annak valamelyik közlekedési változatát. Nem szerette ugyan az eldugott utakat, de most minél előbb szüleihez akart érni, így beállította a leggyorsabb útvonalat. A program kiszámolta, hogy másfél óra múlva hazaérhet.

Amint kihajtott a városból, már látta, hogy nem lesz egyszerű az út.

- folytatása következik -

• utazás
• szerelem

Az elmúlt hét történései teljesen felborították Zita összezsúfolt napjait.

Minden akkor kezdődött amikor kiderült, az időjárási körülmények miatt a két hete betervezett vidéki utat három nappal el kell halasztani.

Ezzel egy őrült szervezés vette kezdetét, míg végül sikerült átszerveznie mindent, csütörtökön mindegyik helyszín fogadókész lesz.

Mindez persze nem volt elég, kedden jelezték Zitának, hogy a hivatali gépkocsiját, szervizbe kell vinni, így a csütörtöki vidéki kiruccanást egy csereautóval kell megtenni. A cserekocsit persze leszállították szerda reggel, de minden logika ellenére - január lévén - nyári gumival.

A lízingcég, hogy a szerződésben foglalt határidőnek meg tudjon felelni, átadta azt, igaz a csomagtartóban téli gumikkal, a gumicsere pedig már az ügyfél gondja- baja.

Nekik az sem baj, ha így kapják vissza. A gumiszervizeknél persze teljesen tele volt minden időpont, de nagy nehezen sikerült egy félórás időrést foglalni a nem túl közeli gumisnál.

Zita gyűlölte ezeket a feladatokat, feleslegesnek és időpocsékolásnak érezte. 

Zita számára az autó fontos kelléke volt a mindennapoknak.

Sokszor vezetés közben reggelizett, de fel volt készülve arra is, hogy nagybevásárlás esetén legyen mibe pakolni, vagy egy szabad óra esetén fusson egy nagyot valamelyik fővárosi parkban. Folyamatosan itt tárolta a futófelszerelést, fájós láb esetén a magas sarkú cipő helyettesítésére egy fekete Martens bakancsot, egy meleg plédet, és egy ládát, amiben minden fontos felszerelést pl. ablakmosót, jégoldót, jégkaparót, elemlámpát, ásványvizet tárolt.

A kocsi csomagtartója így jobban hasonlított egy túlélő táborba készülő versenyző felszereléséhez, mint egy menedzser hivatali autójához. 

Zita, mint máskor, ezen a napon is hajnalban kelt, megitta az elmaradhatatlan kávét.

Kevés kávét fogyasztott, azt viszont a legjavából. Brüsszelből hozatta a finom mogyorós őrleményt, melyet még évekkel ezelőtt kóstolt meg és nem tudott szabadulni az ízétől. A beszerzésben barátok segítettek, utazások alkalmával hoztak egy-egy zacskóval. Sajnos ezen a napon a reggeli szokásos edzését ki kellett hagynia, ami nem töltötte el örömmel.

Igazi reggeli futó volt, aki felfrissült, energiát kapott egy jó, reggeli futástól.

Reggelire csak pirítóst készített magának, egy pohár kefirrel fogyasztotta el.

Ilyen korai órán képtelen volt tartalmasabb ételt fogyasztani.  Korábban lányának is ő készítette a reggeliket, de mióta lánya, Zoé tinédzser korba került és komolyan foglalkoztatta az egészségtudatos étkezés, Zita divatos ételeket kapott tőle. Így jelentek meg a smoothie-k, zabpelyhek és magos gyümölcsös müzlikaz étrendjükben.

Általában ezek az ételek nagyon szépek, mutatósak voltak. Némelyiket Zita is kifejezetten szerette, de bizonyos reggeleken csak a pirítóst tudta letolni a torkán. ...

folytatás: 

https://optimise.hu/neked-irtam/novellaznek/zita-es-a-teli-telehold-3-resz

• szerelem
• örökemlék
• barátság